Hodam polako
gledam zgrade i one mene
tražim senku dečaka
očekujem osmeh prijatelja
svaki park mi otvara staru priču
i osećam da letim kroz vreme unazad
kao da nikada odlazio nisam
samo sam na tren nestao
sve me je čekalo
i magla koju sam kao mali stalno gledao
i reka Korana
gde sam proplivao,
pored mene protrča dečkić
neki novi život koji se sprema da se zaljubi
u njegov i moj rodni grad
tako mora biti...
Na mađarski prevela dr Radmila Marković
Karlovac
Sétálok lassan
házak néznek házakra nézek
egy gyermek árnyékát keresem
baráti nevetést szeretnék hallani
a parkok régi időkről mesélnek
érzem úgy repülök a múltba
mintha soha sem távoztam volna el
csak egy pillanatra lettem láthatatlan
minden visszavárt
a köd amit kis koromban nézegettem
és a Korana folyó
amely úszni tanított
egy gyermek szaladt el mellettem
egy új élet, amely szerelemre lesz éhes
mindkettőnk szülővárosában
ennek ez a rendje…
